Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Katazuma 7

2012.08.29

- Meghoztam a ruhákat Hiroshi. - lépett be egy maskarával teli ládával Sayuri. - Te ezt fogod felvenni. - adott oda nekem egyet.

- Nem veszek fel semmit ! - dobtam el akár agy rongyot. - Nem megyek sehova ! 

- Dehogy neem.. - markolta meg Hiroshi a csuklóm.. - Vétek lenne kihagyni.. főleg hogy velem táncolhatsz

- Persze.. - rántottam el a kezem - Minden vágyam >: ( 

- Fejezd be oké ? - szólt rám mérgesen Sayuri. - Örülj neki hogy nem lettél még megölve.. Ha Hiroshi azt akarja hogy táncolj vele akkor fogsz is vele táncolni. - utasított ki

- Hagyd.. szépen is megtudjuk beszélni.. - mondta Hiroshi - Nemde? 

- Neharagudj - hajtotta le fejét Sayu. 

- Nos.. Zenith.. - fordult meg Hiroshi. - azt szeretném ha.. - válogatott a ruhák között. - ezt.. vennéd fel.

Majd egy enyhén fodros fehéres szürke , allul feketébe menő ruhát nyújtott ide. Elvettem.

- Nos mi a véleményed ? - kérdezte Hiroshi.

egy másodperc alatt úgy megtépkedtem hogy rá sem lehetett ismerni..

- EEEEZ  a véleményem. - dobtam elé a cafatokat.

- Hogy mered te kis... : @. - kezdte Sayuri de Hiroshi leintette.

- Ha nem tetszik majd keresünk egy másikat.. - majd nyújtotta a következőt.

Az egyfajta koktélruha féleség volt. Közép kék , világos árnyalat.  De ez is úgy végezte. Jött a következő. Egy  sötétkék estélyi ruha volt az. Hosszú, selymes. Nehezen ugyan de ezt is sikerült rongyá tennem.

- Ezzel csak a ruhákat pazaroljuk .. - aggodalmaskodott Sayu. - Adj neki egyet és kész.

Majd egy olyan ruhát vett elő Hiroshi ami egyszerűen lehetettlen volt hogy az ő kezében legyen. Egy holló fekete esküvői ruha volt az. Olyan amit mi , Katazumák használunk különleges estélyeken.

- Ho.. - kezdtem döbbenten - Hogy került ilyen hozzád .. ?? - szörnyedtem el..

Egyből anyám jutott eszembe.. az a ruha.. az az illat . Poros volt.. mégis gyönyörű.

- Sayuri - Kezdte Hiroshi - hogy is ? 

- Ti büdös férgek - sötétedett el az egész fejem .- Hogy meré.. - és hirtelen minden világossá vált.. a szüleink.. a régi klán.. - betegség mi.. ?.. - gondoltam vissza Loyd szavaira, aki azt mondta hogy az egész klánt egy betegség pusztította el. - Te voltál - kezdtem emelni a kezem feléjük . ők pedig csak néztek. - Tevoltál....... - tettem le és elfordultam.. remegtem .. Hiroshi pedig mellém sompolygott

- Nos, akkor ez lesz a ruhád ? - tette rá Hiroshi az állát a vállamra.

 

Hirtelen nem tudtam hogy szájba vágjam hátulról vagy csak vegyem el a ruhát.. annyi gyűlöletet éreztem.. ő meg csak a bálra gondolt.. de végül is az utobbit választottam. Elvettem de egy szót sem szóltam. Az a gyönyörű ruha , amit a klánunk esküvőre és estélyekre használt.. most mashiba kézben van..  de nem sokéig.. én megmentem ezt a ruhát.

 

~ Elérkezett a bál éjszakája. 

 

- Siessetek - szólt Shira. - Nem fogtok odaérni

- Nyugi.. - vette fel az álarcot Loyd. - Ott leszünk. 

Mindenki elkészült. Ayamének is adtak egy ruhát ami egy világoskék fodros estélyi volt. Álarcot is kapott. 

- Nos akkor.. - szólt Nikolai. - Elmentünk..

- Legyetek nagyon óvatosak.. - búcsúzott el Shira a csapattól. - Hozzátok vissza Zenithet

- Nélküle sehogy nem jövünk vissza - fordult vissza Miko kacsintva, majd eltüntek a sötétben.

- Remélem nem lesz semmi.. - morfondírozott magában Shira..

- Ugye Nikolai bácsi vissza hozza Zenith nénit ? - lépett elő Kenzo szomorúan 

- Biztosan - ölelte át a kisfiút Shira - Nem lesz bajuk : ) 

- Ayame.. szóval tartsd magad a tervekhez .. - szólt Loyd. - Megértetted ?

- Igen.... - hajtotta le fejét Aya

- Hidd el nekünk sem jó ez így dehát mit lehet tenni.. - szólt előre Hatake

- Majd... - kezdte Loyd, de nem fejezte be a mondatot.

Nemsokára meg is érkezdtek Kirigakurába, az őrök meglátva Ayamét szó nélkül beengedték őket. A bál egy hatalmas kastélyszerű épületben történt.

- Rendben csapat. Ittvagyunk. - intett Loyd. - Tervszerű hadművelet indul. Hatake.. szemed.

- Rajta lesz - bólintott Hatake

- Miko ti legyetek közelben.. próbáljatok valami partnert keresni - húzta magára Loyd az álarcot. - Kyss rád is számítok.. Zenith nélkül nem megyek el.. még ha meghalok akkor sem.. kihozzuk innen .. azértis

Mindenki bólintott.

- Te is.. - nézett rá Ayara - ha el mersz árulni.. hajnalra halott vagy.

- Én.. - kezdte Ayame.. - Nem teszem . - mondta biztatóan

- Majd elválik - fordult el Loyd, majd nyílt a kapu, ők pedig bementek.

- Kész vagy.. - igazította meg a ruhám Sayuri - tessék az álarc .

 

Felvettem , de valahogy mégis felismertem magam.. de nem zavart. Elindultunk mi is  . A nagy terem te volt mashibákkal.. otohimékkel ( mashiba szövetségesek ) és egyébb vámpírokkal..Fogtam magam leültem és vártam.. a halálra vártam. És meg is érkezett . Álarc volt rajta, de a szemei mégis úgy izzottak hogy hülye volt az aki nem ismerte fel. Felém nyújtotta a kezét, arra célozva hogy eljött az idő.

 

- Ott vannak - sugott oda Hatake Kyssnek. majd intettek Loydnak is, aki akkor barzadállyal nézte végig ahogy az én kezem és az övé összefonódik, majd a másik kezét a derekamra ereszti.

- Najó nem bírom tovább - nyögött magában Loyd, és magához rántotta Ayamét, aki egy szó nélkül nyújtotta a kezét.

És elkezdődött a tánc.. Lassan, de biztosan táncoltunk.. a terem közepén. Mindenki minket nézett.. Csodáltak minket. Engem persze undor fogott el.. Én és Hiroshi.. a lehető legszörnyűbb összeállítás. Legszívesebben elrohantam volna, de annyira erősen tartott hogy nem bírtam. És hirtelen megláttam őt.. Loydot.. ő is táncolt.. de közben hol engem , hol a partnerét nézte.

- Kit nézel ennyire ? - bújt a vállamra Hiroshi, a teret fürkészve, én pedig gyorsan visszafordultam.

- Senkit.. senkit.. 

- Hmm.. - szólt, majd az arcát kicsit befele fordította a nyakam felé. Még mindig a termet nézte.. az embereket.. ellenségét keresve.

Loydék közben Hiroshi háta mögött voltak én pedig annyira örültem hogy egész közel bújtam Hiroshihoz. Szinte szimetrikussan táncoltunk mind a négyen. sokszor összeakadt a két fiú tekintete, de hála az álarcnak, Hiroshi nem ismerte fel ellenségét.Hirtelen párcsere, és már nem Hiroshi fogott , hanem Loyd. Fapofával táncoltunk, azt tüntetve fel, hogy egy mashiba szövetséges. Elkezdtünk távolodni tőlük.. de hirtelen ismét párcsere, és már nem Loyd, hanem Reiken ujjai markoltak belém.

- Ki hitte volna - vigyorgott - hogy ilyen jól áll rajtad ez a ruha.

- Eressz el - löktem odébb. 

- Chh.. pocsék a modorod Zenith.. ez egy bál.. azzal táncolsz akivel kedved tartja .. 

Hirtelen egy kéz nyúlt felém.. Kyss volt az.

- Akkor gondolom nem bánod ha én is táncolok vele : d..  - szól oda majd félrehúzott. - Semmi baj - ölelt át mikozben táncoltunk, én pedig majdnem elsírtam magam. De ismét elszereztek. Ezúttal Cloud volt. 

- Ejnye.. hát te kinél vagy? - kérdezte Hiroshit keresve.

- Most épp nálad - de már Hatake nyújtotta a kezét, én pedig elengedtem Cloudot - Ég veled..

Nem telt bele egy perc , de migint elragadtak.. én pedig már kezdtem unni. De megláttam Reményem forrását, Nikolait. Engem figyelt.. bármerre fordult is . Szemei mindig rajtam voltak. Elengedte párját, majd énis az enyém. Kettőből egy. 

- Nikolai ? - kérdeztem suttogva.

- Kiviszünk.. ha belepusztulunk is de kiviszünk - mondta halkan.

- Kivisztek ? - kérdeztem aggódva.

- Loyd is ittvan. Takéval, Kyssel velem meg Mikoval. 

- És Ayame ?

- Az első párcselénél  ellettetek cserélve. 

- Áhh.. ittvagy - ragadt el Hiroshi Nikolaitól, aki csak állt és nyúlt utánnam. - Már azthittem elvesztél.

- Akkor is kiviszlek - ismételte újra magában Niko. - ha belehalok, de akkor is.

Ott vagyunk ahol elindultunk.. megint Hiroshinál.Azonban egyikőjüket sem láttam, hiába néztem a tömeget.. senkit sem láttam. Táncoltunk, de nem néztem rá.  Kínomban egyszer csak nekidöntöttem a fejem a mellkasának , ő pedig megfogta az állam és elkezdte felfele emelni a fejem.

Egymás mellett állva nézték ezt a fiúk, majd Loyd szólt :

- Mmmost. 

Elindultak.. engem először Loyd ragadott ki Hiroshi kezéből.. Loydéból Kyssébe kerültem, onnan tovább adtak Mikonak, majd Nikolai vett kézbe és végül Hatakénél landoltam, aki ki vitt a kapun.. Majd szép lassan egymás után jöttek ki.

Hiroshi azt sem tudta mi történik vele.. és emiatt vesztett el. 

Hiába buzdult fel az egész terem és hallatszott Hiroshi kiabálása, mi már kilóméterekre voltunk

- Köszönjük nagyon jó volt a bál. - búcsúztunk el, majd átléptük a határt.

- De hiszen... - hajolt ki az egyik őr..

- Tudjuk.. - intett hátra Miko - legközelebb is jövünk

- Miko.. - szólt Loyd.. - NEM lesz legközelebb . - mosolygott, majd rámnézett és levette az álarcomat.